Kaposvár története

Kaposvár és környéke már az i. e. 5. évezred környékén lakott volt. I. e. 400 körül kelta népek érkeztek és telepedtek le. Az I. István király által 1009-ben kiadott pécsi püspökségi alapító levélben már szerepel a Kapos (latinul: Copus) név.

Négyzetes alaprajzú várát a 15. században építették át földvárból kővárrá, négy bástyája a 16. században épült. A várat 1702-ben rombolták le I. Lipót parancsára, megmaradt romjait 1931-ben bontották el. Mára csak a délkeleti bástya egy darabja maradt. 2006. május 17-én a helyszínt bejárva tapasztaltam, hogy két bástya maradványa látszik, a DK-i körbástya és a DNY-i négyszögletes sarok torony is felszínen van. Jelenleg leletmentő ásatás folyik az egykori külsővár területén.

1555-ben a törökök ötnapi ostrom után elfoglalták. 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. 1558-ban kapott mezővárosi jogot.

1690-től az Eszterházy család birtokaihoz tartozott.

1749 óta megyeszékhely.

1873-ban rendezett tanácsú várossá nyilvánították. A Budapest-Gyékényes vasútvonal megépülése után Kaposvár jelentős ipari várossá fejlődött (cukorgyártás, gépgyártás). A 20. század elején Kaposvár egyike azon kevés magyarországi városnak, amelyben már rendelkezett vízvezetékkel. Aszfalt és makadám burkolatú utcáiban villannyal világítottak.

Az Igazságügyi Palota építését 1908–ban fejezték be. A bíróság mellett létesített megyei börtön (ma: Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) 1909 óta működik.

1950-ben hozzácsatolták Kaposszentjakabot, 1973-ban Kaposfüredet, Toponárt és Töröcskét.

1990 óta megyei jogú város, 1993-tól püspöki székhely.

2000. január 1-jén a korábban is itt működő agrár, pedagógiai és egészségügyi felsőoktatási intézmények összevonásával megalapították a Kaposvári Egyetemet.

2003-ban dísztérré alakították át a Kossuth teret, ami ma a város egyik fő látványossága.

2008-ban a Magyar Televízió közönségszavazásán elnyerte Az Év Települése címet.